Amiért szeretjük
A második generációs MX-5 - az USA-ban Miata - folytatta azt a hardcore roadster-vonalat, amit még az angol gyártók kezdtek el, és a japán Mazda folytatta az első generáció 1989-es bemutatásával. Ezek az autók egyértelműen játékszerek, utcai gokartok, azon kívül, hogy öröm velük közlekedni, nem nagyon jók semmi másra.
Csomagtérről nem érdemes igazán beszélni, de azért egy takarékosan pakoló partnerrel egy hosszú hétvége sporttáskákkal, hátizsákkal megoldható - a nagyfater utazókufferja azonban otthonmarad (hipszter tulajdonos ellenvetése a csomagtér tetejére szerelhető kofferrács, de ennek esztétikája eléggé véleményes...). A második, NB generáció több téren előrelépés az előd NA-hoz képest:
De nem ez a lényeg. Ez egy célszerszám, és a cél, hogy jól érezd magad. A motorok sem erőművek, a nagyobbik 1.8-as 140 LE körül van, de a könnyű kasztnihoz pont elég, és bátran nyomhatod ki a szemét, nem tépi le a fejedet a gyorsulás. A váltója álomszerű, és az intenzív vezetési élménytől egyfolytában vigyorogni fogsz.
Amire figyelj
- A rozsda bizony gyakran probléma már ezeknél, ami nem feltétlenül katasztrófa, de ha a teherviselő elemek környékén látod, akkor azért óvatosan a vásárlással.
- Sok belőle az 1.6-os, és ezek is sokkal élvezetesebbek, mint akár egy 150 LE körüli családias kompakt, de a legjobb kivitel az 1.8-as sperrdifivel és klímával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése